Tíz lebilincselő utazás a bakancslistán túl.

Szöveg és fotók: Soós Gergely.

Megjelenik az Inda Press gondozásában 2026 tavaszán.

TARTALOMJEGYZÉK


Útrakészen

01 Lenn délen édes éden (Kalandos utazás Ázsia legdélibb pontjára) (INDONÉZIA)

02 Hahó, kis hercegség! (Országjárás Liechtensteinben) (LIECHTENSTEIN)

03 Pápua light (Pár pupák Pápuán) (INDONÉZIA)

04 Mélazöld Tenerife (Egy ismerős kanári ismeretlen arca) (SPANYOLORSZÁG)

05 Viva Eritrea! (Afrika kezdőknek) (ERITREA)

06 Kelet-Kelet (Ázsia legfiatalabb országa szabad lábon) (KELET-TIMOR)

07 Mi folyik a Dnyeszter-mentén? (Retrográd mozgás egy orosz délibábállamban) (DNYESZTER MENTI KÖZTÁRSASÁG)

08 Szumma Szumátra (Sikeres misszió két színben Észak-Szumátrára és az Acehi Szultánságba) (INDONÉZIA)

09 Esküvő Vegasban (Egy társas nászutazás naplója) (AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK)

10 El Dorado (Időutazás Kolumbia mágikus tavához) (KOLUMBIA)

01 LENN DÉLEN ÉDES ÉDEN
(KALANDOS UTAZÁS ÁZSIA LEGDÉLIBB PONTJÁRA)

Amerika legdélibb pontja a Horn-fok, Afrikáé a Tű-fok, Európáé pedig a Tripiti-fok Kréta mellett. Ázsia déli végének viszont még neve sincs, senki nem ismeri, és nem turistának való vidék… Ennek ellenére – vagy éppen hogy ezért – kalandnak elsőrangú!

„Az mindenesetre jó jel, hogy a fogadásunkra szembejövő két katonasrác mosolygós »selamat pagival« (jó napottal) köszönt minket, és bekísér a barakkokhoz. Itt viszont elsőre olyan ordítozást hallunk az egyik házból, hogy akár azt is gondolhatjuk, foglyokból próbálnak katonai titkokat kihúzni egy-két egészséges fog kíséretében. Aztán kiderül, hogy csak focimeccset néztek odabenn.”

02 HAHÓ, KIS HERCEGSÉG!
(ORSZÁGJÁRÁS LIECHTENSTEINBEN)

Európa legkevésbé látogatott országa, miközben átlagos életszínvonal terén legelső a világon. Ráadásul egy igazi herceg irányítja. De mit lehet csinálni ott öt napig? Például bejárni gyalog a gyönyörű tájat, és kideríteni, van-e olyan, hogy liechtensteini néplélek.

„Egy kisebb hegyi településen jártunk afféle »automata boltban« is, ahol nem volt személyzet. Így a kihelyezett kéziszkennerrel magunk tudtuk leolvasni a vonalkódokat, majd az alapján kártyával fizettünk. Az már csak hab volt a tortán, hogy a kisbolt ablakán kinézve egy láma- és alpakafarm lakóival szemezhettünk. Most akkor Alpok vagy Andok? – kérdeztük a lámákat. De nekik egyre megy, éhes láma hegyre megy, csak a fű legyen kövér.”

03 PÁPUA LIGHT
(PÁR PUPÁK PÁPUÁN)

Fejénél Ázsia, farkánál Óceánia. Két kontinens határán terpeszkedik a világ második legnagyobb szigete, az úszó teknőc alakú Új-Guinea. Vagy egyszerűen csak Pápua. Egyszerre a világ leggazdagabb faunájú búvárparadicsoma, elszigetelt törzsek rejtekhelye, százezres nagyvárosok otthona és a Föld nyelvileg legsűrűbb térsége, ahol több nyelvet beszélnek, mint Európában. Amik viszont nincsenek: emberevők.

„Egy pillanatig senki sem tudta, hogy ki kivel van, és mi is történt, de aztán ocsúdva a furcsa jelenség hatása alól, közösen összetettük, hogy nagy udvariatlanság arrafelé, mi több, a dominancia direkt kifejezése csípőre tett kézzel tárgyalni valakivel. Pláne a kormányzóval, no pláne annak saját szerény – összkomfortos-állatkertes – hajléka előtt. De Frederikus csak mosolygott. Pedig a dédapja anno még meg is ehetett volna minket. A vendégszeretet jele mindkettő: ma is és egykoron is szerették a messzi földről ide érkezett látogatókat, csak régebben még jól átsütve.”

04 MÉLAZÖLD TENERIFE
(EGY ISMERŐS KANÁRI ISMERETLEN ARCA)

Tenerifére sokan utaznak a megbízhatóan napos, üdülőövezeti déli oldal miatt. Ám a szubtrópusi szigetnek van egy varázslatos északi része is, ahol spanyoltudás nélkül nehéz boldogulni. Kevés ide egy hét: a ködös babérerdők, a drámai szurdokok, a gyarmati múltú La Laguna városa és a világ második legnagyobb karneválja sokkal többet érdemel.

„Egészen varázslatos volt például a »búcsútúrám« az utolsó napok egyikén, amikor ezer méter feletti magasságokban egyedül jártam be a Monte de la Esperanza erdőségét. Azt a vidéket, amelynek jelentős része súlyosan megégett az előző nyári aszályt követő tűzkatasztrófában, ám ahol – a világon szinte egyedülálló módon – az őshonos kanári fenyő a teljesen megfeketedett kéregtakaró alatt gyógyító álmot őrző, úgynevezett alvó rügyeiből is képes a regenerálódásra. Lefordítva a terület nevét, ez tehát a Remény hegye, és tudjuk jól, hogy a remény hal meg utoljára.”

05 VIVA ERITREA!
(AFRIKA KEZDŐKNEK)

Észak-Korea után talán Eritrea a világ legelzártabb országa. De ha egyszer bejutottunk, utazóként Afrika legbiztonságosabb államában találjuk magunkat, ahol szinte megállt az idő a szép, értelmes és kedves emberekkel és az olasz gyarmati miliővel. Neoklasszicizmus és art deco a szebb napok romjain.

„Szerencsére rutinos sofőrünk volt, aki a sportos vezetési stílusából nem vett vissza olyan apróságok miatt, mint a háromméteres látótávolság egy keskeny szerpentinen, miközben az eső vízszintesen veri a szélvédőt, és a felhőködből az út szélén időnként egy-egy gyalogló alak ölt szemvillanásnyi időre testet. Eritreai út, japán autó, magyar utasok, olasz sofőr. Franciakulcs a csomagtartóban, de reméltük, nem fog kelleni. A sofőrről már előre tudtuk, hogy »vezető típus«, merthogy maga az olasz nagykövet ült a volánnál.”

06 KELET-KELET
(ÁZSIA LEGFIATALABB ORSZÁGA SZABAD LÁBON)

Kelet-Timor egyszerűen nincs rajta a turisztikai térképen. Holott az egykori portugál gyarmat minden szempontból megér egy misét. Így gondolta Ferenc pápa is, aki utolsó útjainak egyikén a lakosság felének, 600 ezer embernek misézett Dili mellett. A kelet-timoriak nemcsak Istenben, hanem a szabadságban is nagyon erősen hittek: így születhetett meg 25 éve ez a valószínűtlen ország.

„A zubogó folyóba »mélységmérő köveket« hajigálva, majd gyalog valahogy átlábalva, találtunk egy olyan gázlót, amelyiken az autó is át bírta verekedni magát: nem süllyedt el, nem akadt fenn, nem sodorta el a víz. Közben, nem mellesleg, nagyon kellett figyelnünk, nehogy egy víz alatt meglapuló bordás krokodil zsákmányává váljunk – az ott egy kiálló kő vagy egy krokodilszem? –, mert az errefelé honos sós vízi óriáshüllők felúsznak a folyókba is.”

07 MI FOLYIK A DNYESZTER-MENTÉN?
(RETROGRÁD MOZGÁS EGY OROSZ DÉLIBÁBÁLLAMBAN)

Létezik egy senki által el nem ismert ország Európában. Tiltott nevén Transznyisztriának saját pénzneme, útlevele, zászlaja, címere és himnusza van. Továbbá jól őrzött határai, alkotmánya, parlamentje, miniszterelnöke és képviselői. Ország lenne? A Google Maps mégsem akarja körberajzolni, és következetesen románul írja a helységneveket.

„De amilyen bizonytalan minden a Dnyeszter Menti Köztársaság táján, annál furcsább volt az az érzés, amely ottjártam utolsó napjára teljesen egyértelművé kristályosodott ki bennem. Mivel valamiféle otthonos biztonságérzet töltött el ott, így búcsúzáskor a Moldovába – azaz a »nagyvilágba« – visszatérést úgy éltem meg, hogy vége az aranyporosan csillámló békebeli napoknak. Újra a magam ura vagyok, annak minden előnyével, de visszakapott felelősségével is.”

08 SZUMMA SZUMÁTRA
(SIKERES MISSZIÓ KÉT SZÍNBEN ÉSZAK-SZUMÁTRÁRA ÉS AZ ACEHI SZULTÁNSÁGBA)

A két balatonnyi Toba-tó a világ egyetlen állandóan kellemes klímájú trópusi fürdőhelye, ahol – a 900 méteres magasság miatt – nincs fullasztó pára, az égövre jellemző vízi fertőzés, hőguta vagy gyomormérgezés, legfeljebb néha némi kígyó és egy bizonyos varázsgomba. Innen csak egy ugrás „Mekka előszobája”, Aceh, ahol 2004-ben cunami oltotta ki a turistákat veszélyeztető radikális szeparatizmust, és sajnos 170 ezer ember életét is. Mára újjáépült, békés, ráadásul búvárparadicsom – külföldi turistát mégsem látni sehol. Nem normális.

„A böjt utolsó napjának estéjén egyenesen belecsöppentem egy fergeteges »muszlim karneválba«. Csakhogy a lezárt úton egymást követő, kivilágított, parádézó teherautó-installációk nem szambára kígyózó félmeztelen nőket szállítottak a platójukon – ahogy az keresztény testvéreink közt szokás –, hanem muszlim zenére ujjongó fátylas, kaftános embereket. A járműveket pedig az iszlám vallás jelképeivel díszítették fel, így aznap este például több kupolás, minaretes mecsetmakett is elgurult előttem. Majd ráengedték az utakra a jónépet, lett is kaotikus felvonulás motorokkal, autókkal meg sok ezer lábon hömpölygés, és még reggel hatkor is divatban maradt a petárdázás.”

09 ESKÜVŐ VEGASBAN
(EGY TÁRSAS NÁSZUTAZÁS NAPLÓJA)

Négy világváros, négy állam, tíz nemzeti park és négy kanyon. Egy autó, egy lakóhajó, egy helikopter és egy limuzin. Egy szülinap, egy esküvő, öt jóbarát és tizenöt nap. Tömény kalandsorozat az USA délnyugati részén klasszikus naplóformában.

„A helikopterezés után visszavittek minket a hotelbe, amelynek égbe ívelő tornya Amerika nyugati felének legmagasabb épülete. Mi viszont nem mentünk fel, mivel a helikopternél magasabbról úgysem láthattuk volna a Sin Cityt. Az esküvő előtt még volt annyi időnk, hogy Zs.-vel csobbanjunk egyet a hotel 8. emeletéről nyíló strandján, amely egy mellékszárny tetején púposkodott. Ez nagyon jól tudott esni, nemcsak azért, mert jó zene szólt és egy totális nyári parti zajlott a nyolcadikon, hanem mert nagyon meleg volt egész nap (és éjjel), így kellett ez a kis hüsi. Igaz, csak 20 percünk volt rá, mert tanúként nem késhettem le az esküvőt.”

10 EL DORADO
(IDŐUTAZÁS KOLUMBIA MÁGIKUS TAVÁHOZ)

Manapság Kolumbia az egyik legtrendibb úti cél. Méltán! Bő negyedszázaddal ezelőtt azonban még Pablo Escobar öröksége, a gerillák és a nagyvárosi bűnözés határozta meg az ország imidzsét. Pedig már akkor is mágikus hely volt, és a különlegesség érzését csak növelte, hogy három hónap alatt turistával talán ha kétszer találkoztam!

„Szándékosan egy órával a megbeszélt időpont után érkeztem. Ott aztán kiderült, hogy ők addigra pont egy órája ültek a kihűlt leves előtt, és várták az európai vendéget, aki »nincs szokva a dél-amerikai időgazdálkodáshoz«, és mindig pontosan érkezik…”

A szerző és a könyv


„Hol volt, hol nem volt, a lájktengeren és a bakancslistákon is túl, létezett egy színes világ, tele csodákkal…”

Ebben a könyvben Soós Gergely egészen szokatlan helyekre vezeti olvasóit – olyan tájakra, ahová a legtöbb utazó talán sosem jutna el, vagy amelyek (eddig) nem voltak a látóterünkben. El Doradótól Pápua földjén át az Acehi Szultanátusig, Ázsia nevenincs legdélebbi csücskétől a mesésen gazdag Liechtensteinig, a bezárkózó Eritreától a senki által el nem ismert, szovjet múltba ragadt Dnyeszter Menti Köztársaságig – történetei olyan világokat tárnak fel, amelyek messze túlmutatnak az utazási irodák ajánlatain és a közösségi média bejegyzéseken.

Soós maga is mindig új utakat keresett. Turisztikai és közgazdasági tanulmányai, valamint néhány évnyi nagyvállalati pénzügyi munka után megalapította Magyarország legrégebbi – ma is sikeresen működő – digitális reklámügynökségét, és több mint 15 éven át vezette azt, nemzetközi és hazai márkáknak kínálva merész, innovatív kampányokat.

Ma idejét inkább fiának és utazásainak szenteli – közös élményként hosszabb időt is eltöltöttek Indonéziában és Spanyolországban –, miközben az üzleti világban is aktív maradt, immár a gén-diagnosztika úttörő területére fordítva energiáit. Szabadidejében pedig szenvedélyes örömmel örökíti meg utazásait és felfedezéseit.

A Nemnormális útjaim meghívás: szállj fel a SOOS Airlines járatára, és repülj el vele a színes világba – a képzelet szárnyán!

Útrakészen

Isten hozott a könyvem kedvcsinálójában, kedves Útitársam!

Azért ez a megszólítás, mert arra invitállak, hogy utazz velem. Hiszem, hogy így is lehet. Egy utazás ugyanis nem akkor kezdődik, amikor megérkezünk a vágyva vágyott célpontra, és nem is akkor ér véget, amikor eljövünk onnan. Nekem például még mindig tart az a tíz utam, amiken a könyvben majd gondosan végigkalauzollak. És mivel nem szeretek egyedül utazni, sőt jó érzés megosztanom az élményeket, gondolatokat, így nagy öröm lesz számomra, hogy velem tartasz!
Ha már együtt vágunk neki, talán indulás előtt érdemes még elmondanom, hogy én miért is utazom. Természetesen nem egyetlen okból, és motivációim sem állandók. Sőt, korábbi indokaim, céljaim – mondhatom – mára részben meghaladottakká vagy teljesültekké váltak. Mint például a kiszakadás a napi munkából, vagy a látványra épülő élmények gyűjtése. De jelenleg már nem cél számomra – bár aktív életvitelem van sok mozgással – a pusztán fizikai megterhelésre, illetve sporttevékenységre irányuló utakon való részvétel sem, miután korábban voltam már jó néhány jól sikerült sí-, búvár-, rafting- vagy éppen kenutúrán. Útválasztásaimnál manapság az sem igazán befolyásol, hogy úgymond közösségkompatibilis maradjak, tehát hogy csak azért utazzam, hogy képben legyek olyan helyekkel vagy rendezvényekkel, ahová mások is elmennek. Azt hiszem, kinőttem a bakancslistámat.
Mert az, ami ezek mellett vagy inkább ezek helyett az idők során felértékelődött bennem, a mindennapi élet megfigyelése, megtapasztalása egy más, az otthoniétól különböző koordinátarendszerben. Ehhez részint hosszabb időre van szükségem egy-egy helyen, sokszor egyszerűen nem lehet egyhetes nyaralással kibontani egy másik világot. Továbbá, bármekkora közhely, szükséges – vagyis inkább érdemes – elvegyülni, nem pedig izolált emberkertekben hizlalni a testet, a májat és a D-vitamin-szintet. Mielőtt persze belemasíroznék a hipokritaság vonzó csapdájába, gyorsan ki kell jelentenem, hogy a cél, hogy jól érezzem magam, nem pedig valamiféle utazási aszkétizmus megvalósítása.
De a „kötelező hedonizmuson” túl a kérdés innentől pontosan az: valójában mitől is érzem jól magam. Engem vonz például a lehetőség, hogy a távolabbi tükrökbe is belepillanthassak. Emellett szeretek más szemmel ránézni a dolgokra – mi több, „szabad szemmel”, külső érdekektől mentesen. Ugyanígy keresem a különbségészlelés és -megélés izgalmát, vagy éppen a céltalanság és téttelenség produktivitás szempontjából tiltott örömét.
A távolabbi tükröknél szeretnék még picit elidőzni. Nekem ez azt jelenti, hogy míg a környezetemben élők – család, barátok, ismerősök – szűrőjén át viszonylag gyakran láthatom magam, és formálódhatok is az ő visszajelzéseik segítségével, addig ez mégiscsak egy üvegház, még ha talán nem is buborék. Kilépve ebből a védett közegből a komfortzónámat ugyan elveszítem, de valahogy jobban érzem, hogy élek. Más kulturális hátterű emberek világképe, reakciói vagy pusztán életkörülményei fénytörésében pedig tisztábban látom, ki is vagyok. Nem abban a tekintetben, ahogy az eredetiség mámorában lubickoló korunkban nap mint nap sulykolják – hogy miben különbözöm másoktól –, hanem végül azt nézve, mi a közös. A közös lényeget megtalálni a Föld távoli pontjain szokatlanul erős érzés, kiváltképpen a kezdeti „különbségélmény” után. Egyéniség kérdésében amúgy is a nagy India-utazó, keletkutató és polihisztor Baktay Ervin gondolatát tartom mérvadónak: a szó nem a másoktól való különbözést takarja, hanem a ránk kiszabott sors, azaz saját magunk meghaladását.

Én is újabb fejezet előtt állok most (sőt, rögtön tíz fejezet előtt): egy gyönyörű könyvben, írásban és képekben elmesélve jelennek meg személyes élményeim és az elmúlt évek során tett különleges utazásaim. A Nemnormális útjaim cím pedig – rendhagyó módon egybeírva a jelzőt – arra utal, hogy nemcsak a szövegek stílusa tér el az utazási tartalmaknál szokványostól, de a bemutatott helyszínek önmagukban is szokatlan, különleges, fel nem fedezett vagy egyszerűen más oldalukról ismert úti célok. Gyakran megkérdezik tőlem – néha a címbéli jelzővel dicsérve az elsőre tán nem evidens lelkesedésemet –, hogy miért megyek ilyen helyekre. Remélem, ebből a könyvből ez is kiderül majd!
Nagy kaland. Tarts velem!

Soós Gergely